A legújabb hírek

A “VILÁGSZÁM” faktor - Interjú Lukival (Lukács László), a 20 éves Budapest Chapter Alelnökével

10 március 2016

Ahogy hónapról hónapra egy-egy személyiségen keresztül kibontakozik a Budapest Chapterünk karaktere, merthogy közösségnek is van karaktere, érdekes belegondolni milyen erős, sokoldalú személyiségek is azok, akik ilyenné tették chapterünket, mint amilyen. A februári tavaszi közgyűlésünkön is 5 új pártoló taggal bővültünk, erősítve ezzel azt a szellemiséget, amit a Harley Owners Group hirdet: a motorozás, a szabadság érzésének és a barátság közösségben, chapterben történő megélésének élményét.

Kivel is lehetne mással folytatni a 20. születésnapunk apropóján a visszatekintést, mint Lukival, aki több szempontból is úttörője és meghatározó alakja a hazai Harley-mozgalomnak. Gondolkodás nélkül Lukira asszociál minden volt-jelenlegi és leendő chapter tagunk, ha elhangzik a “világszám” szó. Mert mindig mindenben a legjobbat akarja életszeretetéből fakadóan. Élni szerinte csak úgy érdemes, ha a pillanatokat, történéseket, az őt körülvevő embereket, és környezetét világszámként éli meg.

Ezért aztán véleményét soha nem rejti véka alá, Alelnökként is, ha kell, konfrontálódik, döntéseiben, választásaiban kritikusan szelektív, de épp ezért 20. éve karizmatikus és megkerülhetetlen alakja a Budapest Chapternek. Aki már mulatkázott vele egy társaságban érti, mit jelent a papírpohár szindróma. Aki még nem, jobb ha megjegyzi, finom nedűt csak üvegpohárból iszunk. Akkor vágjunk bele:

Az, hogy Dobai Attilával több, mint 20 éves barátságotok egy tőről fakad, azaz a Harley-Davidson iránti szenvedélyeteknek köszönhető, az köztudott. Több órás filmet lehetne forgatni közös kalandjaitokról, motoros túráitokról Európa és Amerika útjain, de én most mégis a kezdetekről faggatlak.

Mennyire a kezdetekről? Mert a motorozás szele már nagyon fiatalon megcsapott, ugyanis amatőr MotoCross versenyzőként határoztam el, hogy egyszer nekem is lesz egy Harley-m.
Álmomat 1991-ben valóra is váltottam, és onnantól motoros barátaimmal felvertük a pesti utcák nyugalmát meg sem állva a horvát, az olasz tengerpartokig.

Aztán megemlíteném az általam szervezett és szponzorált 1996-os első hazai motoros találkozót, ahol először gyűltünk össze szervezetten a Harley és nem Harley tulajdonosok egy nem igazán visszafogott hétvégére Dömösön, a vadregényes Dunakanyarban. Akkoriban az országban a hivatalos statisztikák szerint mindösszesen kb. 300 Harley-tulajdonos volt, és ebből 16 barátom vett részt a dömösi „ereszdelahajam”, “szelíd motoros” buliban. Mi ácsoltuk a színpadot, ahová a P.Mobilt és az Auróra együtteseket hívtam meg, mi rendeztük a terepet, és mindent mi csináltunk, ami egy 1200 motort tömörítő bulihoz kellett. Mivel minden szempontból formabontó volt az épp hogy rendszerváltoztatást megélt kis országunknak ez a fajta fesztiválozás, máig jó rá visszaemlékezni. Valahol az előőrse volt ez az 1. motoros találkozó az alsóörsi Harley-Davidson Open Road Fesztiváloknak, ami az idén már a 17. évében jár.

A motorozáson kívül jutott- jut-e időd más szabadidős tevékenységekre is? Ha azt mondom Mirza és Óriás mennyire dobban meg valami ott legbelül?

Ők a saját lovaim voltak, akiket Kamaraerdőn, Törökbálinton, a Balaton-felvidéken lovagoltam meg rendszeresen szintén Harley-s barátaimmal átülvén az egyik nyeregből a másikba. Akit már megérintett a lovaglás szele, tudja, hogy milyen okos, intelligens, méltóságteljes társai a lovasnak, így nehéz volt tőlük megválnom, de gazdagabbá tette életemet a lényük és a velük töltött idő.

Ha még a lóerőknél maradunk, a motorcsónak és a vitorlázás iránti vonzódásom is ebbe a sorba illik. Annál is inkább, mert a Lucky Luki és a Világszám névre keresztelt vitorlásaimon számtalanszor fogtuk-fogjuk a szelet a Balatonon a chapter társaimmal is, akiket örömmel látok vendégül. Indultam hajóimmal már többször édes- és sós vízi versenyeken, és csak megerősíteni tudom a mondást, miszerint a részvétel, és nem a győzelem a fontos ezen a napon. A verseny izgalma, a jó társaság, a vitorlásokkal teli Balaton vagy tenger képe nem egy utolsó dolog.

A Harley-image egyik megkülönböztető eleme az erőt sugárzó bőrdzseki alatt megbújó elesetteket, rászorulókat támogató jó szív. Te köztudottan, bizonyítottan nagylelkű házigazda vagy motoros barátaiddal is, és mindig is segítettél anyagilag és munkalehetőséggel is azoknak a barátaidnak, akiknek erre szükségük volt-van. Volt-e olyan karitatív cselekedet 20 éves Alelnökséged alatt, ami motoros közösségünk társadalmi, szélesebb körű megítélésére is pozitív hatással volt?

Gyerekeknek örömet szerezni, adni, látni a csillogást a szemükben mindig öröm. Rendre meg is hatódtunk jó néhány alkalommal, amikor a magyarországi gyermekfalukba vittünk kerékpárokat. Szinte kivétel nélkül minden Budapest Chapter tag mögém állt ebben a kezdeményezésben. A vásárlást úgy készítettem elő, hogy a nevelő szülők segítségével megszereztem az információt, milyen típusú kerékpárt szeretne a kisgyerek, milyen színben pompázzon, milyen extra felszerelés legyen rajta, hány éves, milyen magas a leendő tulajdonos stb. Szóval volt nagy ujjongás, amikor a kamion platójáról legördültek a bringák, és névre szólóan átadtuk a kicsiknek. Ezekért az örömkönnyekért volt érdemes az összefogás, amit egyénenként mi, chapter tagok adtunk össze jótékony cselekedetként. Az ajándékozás után elvittük a gyerekeket motorozni, majd mi is mindig ajándékkal távoztunk. Remek kis műsorral köszönték meg kétkerekűiket, illetve azzal a jól eső érzéssel húztuk hazafelé a gázt, hogy “jónak lenni jó”.

Az alsóörsi chapter sátor működéséért is évekig te voltál a felelős, ami szintén felejthetetlen, hajnalig tartó bulikba csapott át. Mégis, befejezésül inkább arra lennék kíváncsi, mi az a legmaradandóbb, legértékesebb számodra, ami neked is örömet okozott a HOG-ért végzett társadalmi munkában, a chapter közösségünkhöz való tartozásban, és amire azt mondod, a te személyed és életed is gyarapodott általa?

Egy percig sem kell rajta gondolkodnom! A barátságok, az emberi kapcsolatok! Hiszem, hogy ekkora teret, lehetőséget az új barátságok, személyes kapcsolatok ápolására, mint a Harley-Davidson márkához való tartozás, a HOG tagság, nagyon nehéz lenne találni Magyarországon. Nekem jó itt annak ellenére, hogy nem mind a 60 chapter taggal ápolok barátságot, hiszen ez egy motoros klub, de az élet nagy ajándékának tartom, hogy a 20 év alatt számtalan remek embert ismerhettem meg, akik közül sokakat a barátomnak is mondhatok.

Nos, ha a műfaj megenged egy személyes megjegyzést a végére, Luki utolsó gondolatát csak osztani és megerősíteni tudom azzal a Franklin Covey idézettel, hogy: “Not my way. Not your way. But the highy way.”

Az idei 20. születésnapi ünnepségeken is lesz bőven teendője Alelnökünknek, akire két felnőtt lánygyermeke is büszke, és üzletasszony felesége Lea, valamint a közel 4 éves kisfia, Beni is maximálisan támogatja közösségformáló tevékenységében.
Öröm volt veled a múlt idéző beszélgetés Luki, köszönöm.

Egész éven át tudósítunk az ünnepségsorozat eseményeiről a Facebook oldalunkon, a megújuló honlapunkon, és ha komoly indíttatást érzel, hogy csatlakozz hozzánk, ne fogd vissza magad! Jelentkezz bátran! Csak jó dolgok fognak veled történni!

Széles út, napsütés! :)

Tóth Zsuzsanna
( past Actives Officer)

Vissza az előző oldalra