A legújabb hírek

​A vagabond, a fékezhetetlen, a csupaszív Harley-s whiskey-király

01 december 2015

Ezekkel a jelzőkkel tudnám röviden bemutatni Vári Zolit, akinek a szülőföldjéről, Köröstarcsáról elmotorozni Dublinba, Londonba egy (vas)fenékkel nagyjából annyi, mint másnak mondjuk a Budapest-Sopron távolság. Az interjú apropója az őszi közgyűlésen történt Membership Officer-ré választása. A H.O.G. ugyanis jól elkülöníthető feladatok, tisztségviselők alapján működő szervezet, ahol mindenki önkéntesen építi a helyi chapter közösségét.

Nos, a mi közel 60 fős tagságunk úgy gondolta, hogy a nemrég óta Budapest Chapter felvarrót viselő Vári Zoli erre igencsak kiváló alany. Lelkes, vérében van a Harley, jól ismeri a nemzetközi H.O.G. szervezetét, lényegét, és tud magával ragadó lenni.

A békéscsabai kolbászfesztiválon remek házigazda volt! Megcsodálhattuk tekintélyt parancsoló whiskey-gyűjteményét, sőt meg is ízlelhettük a féltett nedüket. Bízunk benne, hogy ez még csak a kezdet, és tapasztalata, szabadideje, lelkesedése még sok-sok örömet fog nekünk okozni. Minthogy nem egy visszafogott karakter, kérdések nélkül, ellenállhatatlanul ömlött belőle a szó motoros múltjáról. Jó kis kaland, élvezzétek ti is.

“A motorozás szele 12 évesen csapott meg, amikor még egy gyerekkori barátom a faterja B50-es Simsonjával vitt körbe-körbe az udvarukon...Az első motoromat, egy Simson S51B-t 13 évesen vettem, a szülinapi, névnapi, karácsonyi és a húsvéti locsolós pénzeimből félretett, 8000 forintból. Motoroztam télen, nyáron, hóban, szélben, gátoldalon és még befagyott tavon is. Elvetemült motorosként ismert Köröstarcsa népe, és a környéken mindenki.
Ez azóta sem változott.

Mint minden motorosnak, nekem is az volt az álmom, hogy egyszer egy Harley-Davidson-om lesz, sőt, még tizenévesen azt is megfogadtuk, hogy elmegyünk Milwaukee-ba, miután egy Harley-s könyvben azt olvastuk, 2003-ban a századik évfordulóra 100 000 motorost várnak a világ minden részéről.

Szerintem nagyon is igaz az a mondás, hogy "Merjünk nagyot álmodni !" Amikor 1999-ben Írországba költöztem, rendszeres vásárlója voltam a dublini Harley boltnak. Ha még motorra akkor nem is futotta, de beugrottam katalógusért, polóért, egy két apróságért, meg aztán egy Harley-s ingben csak menő pózolni!

2008-ban jött el az első igazi Harley-élményem, mikor is egy Írországban dolgozó Amerikai barátom, Minneapolisba invitált.
Ha valaki esetleg nem tudná, ez kevesebb mint 5 óra Milwaukee-től motoron :-) Természetesen a kikötésem az útra az volt, hogy intéznie kell nekem egy Harley-t, és hamarosan egy másik ír motoros barátommal, az akkor alig 4 hete megnyitott hatalmas, csodálatos és vadiúj Harley-Davidson Múzeum csak Harley-knak fentartott parkolójában a bejárat előtt hajtottuk le a sztendert a Road Kingekkel.

Egy életre szóló élmény volt a kezdetektől 1903-tól, az akkori legújabb modellig, minden évből legalább egy kiállított motort, és megannyi különlegességet, mint robogót, de még Harley-s snow mobilt is, rengeteg sport- és történelmi emléket megcsodálni.

A világon egyedülálló gyűjtemény ez, semmilyen más gyártó sem büszkélkedhet ilyesmivel. Ezt egyszer mindenkinek látni kell! Mi akkor egy egész napot töltöttünk itt el, mire végigjártuk az egészet.

A H.O.G. tagságom mellett Harley-Davidson Museum tag is vagyok, úgynevezett "Dual Member" 2012 óta, ezzel is támogatom a Harley történelem ápolását, amiért a felvarrót büszkén viselhetem a mellényemen, ezzel még jobban nyomósíthatom a márka iránti hűségemet.

2011-ben jött el az én időm!
Bár az ír válság kevesebb munkát, de annál több szabadidőt adott nekem, és egy szép nyári reggel eldöntöttem, most kell nekem egy Harley! Nem is akármilyen, egy fekete Road King! Pár nap múlva pedig hivatalosan, igazi HOG-os ként szeltem a mérföldeket az Angliában vásárolt vadiúj Road King nyergében.

Írországban a Gaelic Chapter tagja lettem, ahol minden vasárnap - nem, nem templomba- motorozni mentünk. Időjárástól függően, kisebb nagyobb túrákat motoroztunk, hosszú hétvégéken, ottalvós bulikon jókat mulattunk, és szaporítottuk a kilométereket.
A hosszabb túrákon kezdtem szűkösnek érezni a motort, így novemberben már le is cseréltem a Road Kinget, amiben akkor már közel 9000 km volt, egy új 2012-es Electra Glide Ultra Limitedre. Ez már megfelelt az időközben kialakult új elvárásaimnak :-) Hangos zene, rangy tárolók az egyhetes motorozáshoz, és nem utolsó sorban, maximális utaskényelem.

A HOG Mileage program felkeltette a figyelmemet. 2011-ben az Egyesült Királyságban és Írországban 35000 mérfölddel nyerte meg valaki a meghirdetett chapter challenge-et.

Akkor eldöntöttem, 2012-ben ÉN nyerek!

Minden hétvégén motoroztunk januártól decemberig, haza motoroztam kétszer is Írországból Köröstarcsára, valamint a London-Köröstarcsa közötti 2000 km-t háromszor is lemotoroztam egy seggel 20 !!! óra alatt!!! (Iron Butt certificate ide vagy oda...)

De a legjelentősebb esemény 2012-ben mégiscsak az amerikai 5 hetes motorozásom volt.

Öt hét alatt több, mint 17000 mérföldet motoroztam. Michigan, Superior, Ontario, Erie és Felső-tavak, bemelegítésként a Mother Road Rally, a 66-os út végigmotorozása előtt amit 121-en, 87 motorral tettünk meg. Kell bárkinek is magyaráznom micsoda élmény volt?

Majd esküvő (még nem az enyém) a Lake Tahoe-nál, innen Key West, onnan pedig vissza Chicagoba, útba ejtve a világhírű motoros utat a Deals Gap-ot, a Dragon Tail-t a Route 129-en, és természetesen nem hagytam ki a Tennessee és Kentucky Bourbon whiskey útvonalat sem, ahol jó pár ízletes whiskeyt is megkóstoltam.

Év végére a saját motoromban több mint 25 000 mérföld volt, ami az amerikai Eagle Riders kölcsönzőből visszaigazolttal együtt több mint 42000 mérföld, közel 70000 kilométer, ami nemhogy motoron sok, de még egy kamionosnak is becsületes munkának számít összehozni.

Bár egy adminisztrációs hiba miatt a H.O.G. magazinba nem kerültem bele, de 2012-ben bizonyítottan én mentem a legtöbbet.

2013 nyarának végére már 40 000 fölött járt a mérföldek száma a motoromban, úgy gondoltam lecserélem egy újra. Erre jött augusztus végén a jó hír! Megérkezett a valaha volt legjobb motorcsalád a világon, a Project Rushmore!


A 2014-es első alsóörsi bulimra, amire mindenki jól emlékszik a Budapest Chapterből, az egy napos Rushmore Ultra Limitedemmel érkeztem, alvás nélkül, egyenesen Londonból, legendásan, több üveg whiskey-vel a motoromban, mint benzinnel a tankban! NO COMMENT :-)

Azóta is az egyik legaktívabb tagja vagyok a csapatnak, rengeteg közös motorozáson és bulikon vagyunk túl, ami még több lesz a jövőben.

Megtiszteltetésnek éreztem, hogy többen is bennem látták a potenciális képességet a Membership Officer poszt betöltésére, hogy a Budapest Chapter Tagságát koordináljam, illetve még több hasonló motorozni vágyó Harley-snak segítsek bekerülni ebbe a szuper kis csapatba.


Az idei évben volt szerencsém részt venni a világ legnagyobb motoros buliján az USA-ban, a 75. jubileumi Sturgis Rally-n Dél-Dakotában, ahol a hivatalosan 729 000 motorost számláltak.

Szinte felfoghatatlan, hogy ennyi motorost egy helyen, de higgyétek el nekem, elfértünk :-) Természetesen rengeteg hasonló buliba szeretnék eljutni a jövőben is.

Jövöre 75 éves lesz a daytonai rally, illetve Szlovéniába is megyünk a 2016-os European H.O.G. Rallyra a Budapest Chapterrel.

A határt maximum a pénztárcám szabhatja, mert amíg Én élek, motorozni fogok, és az álmaimat valóra váltom, célom az 1.000.000 km a Harley-mon!

Happiness is having a rare steak, a bottle of whiskey, and a dog to eat the rare steak!!!

Tóth Zsuzsanna ( past Activities Officer)

Vissza az előző oldalra